2014. május 29., csütörtök

A Bábel fiai születéséről és más mesék

A megjelenés előtt a Gabo SFF blogon néhány vendégbejegyzésben meséltem kicsit a regényről és magamról. Mielőtt új témákba kapnék bele, összegyűjtöttem itt egy csokorba ezeket a posztokat.

*

A Bábel fiai születésérőlamelyben kiderül, hogyan lett az ötletből kézirat, és mi vonzott annyira a bábeli legendában.

„A legtöbb ószövetségi büntetéskor Isten mindig kiválaszt néhány igaz embert, akik megmenekülhetnek. Az özönvíz megkíméli Noét és családját, Szodoma Lót és gyermekei nélkül pusztul el. Bábelben nincsenek kiszemelt kevesek, akiket példaképként lehetne állítani az utókornak, és ez nagyon is passzolt a terveim közé. Olyan történetet ígért, amelyről kezdettől fogva tudni lehet, hogy nem végződhet jól, és amelyben nincsenek sem makulátlan emberek, sem hősök.”

*

Valláskritika a Bábel fiaibanamelyben egy fiktív vallás keletkezéséről esik szó, ahol az egyház nem más, mint a hatalom megtartásának eszköze.

„Ki akartam tolni a határt, kíváncsi voltam, meddig lehet elmenni egy kitalált egyház mögé bújva. Mi az, ami egyébként elborzasztó, de Isten nevében mégis szemrebbenés nélkül véghezvihető. Mennyit tűr el egy hívő a vallás miatt – legyen az vér, gyilkosság és áldozat, látható magasabb cél nélküli szenvedés. És hol van az a pont, ahol felteszi a kérdést: talán mindez nem Isten akarata, hanem egyetlen emberé.”

*

Miért fantasy? – amelyben a fantasy-olvasás nemcsak menekülés a valóság elől, hanem a valóság megértésének eszköze is lehet.

„Ha „normális” ismerőseim véletlenül megtudják, hogy szeretek fantasyt olvasni, udvarias-riadt arckifejezéssel próbálják tettetni, hogy ezt meg sem hallották. Úgy tekintenek rám, mint egy nagyra nőtt kisgyerekre, akinek óvodában nem olvastak fel elég mesét, és most sárkányos történetekkel teszi túl magát ezen a traumán. Egy bizonyos életkor után a fantázia kínossá válik: egy gyereknek dicséret, ha „élénk a fantáziája”, egy felnőttnél a „fantáziálás” már megmosolyogtató, vagy egyenesen káros, hiszen addig sem pénzt keres vagy családot alapít. Olvass inkább igazi dolgokról, javasolják.”

*

Könyvek minden mennyiségben – amelyben kiderül, hogyan lett az olvasáskerülő lányból betűfüggő, és melyik regény varázsolta el először és véglegesen.

„Gyerekkoromban nem szerettem olvasni. Persze olvastam, épp elég ajándékkönyv hullott az ölembe, amik – ha már ott álltak a polcon – előbb-utóbb sorra kerültek, de nagyon ritkán élveztem ezeket a történeteket. A felütésüket még szerettem, de egy idő után már láttam, mire futnak ki: az árva kutyák szerető gazdára lelnek, a csúfolt kislányok kiállnak magukért, a gyávák bizonyítják bátorságukat. Valószínűleg rossz könyveket kaptam, de akkor azt láttam, hogy minden regény túl biztonságos. Életidegen, szirupos, nincs feszültég, hogy én ezekért a szereplőkért szorítsak, úgyis épségben lesznek.”

Kép forrása: Jean Thomassen

2014. május 26., hétfő

Csigaház és start

amelyben az eddig rejtőzködő szerző kilép a csigaházból, és blogolni kezd.

Alapvetően visszahúzódó típus vagyok, nem élek harsány társasági életet. Persze félreértés ne essék, szeretem az embereket, szeretem a barátaimat. Szívesen megyek jó társaságba, szívesen veszek részt jó beszélgetésekben. De otthon is jól érzem magam, ahol, ha kedvem tartja, délutánig pizsamában mászkálok, körbebástyázom magam könyvekkel, és csak késő este jövök rá, hogy még a közértbe se ugrottam le. Aztán másnap már örömmel fogadom az épp felcsöngető barátokat, akik előtt mindig nyitva áll az ajtó.

Az írásról azonban még a legjobb társaságban is nehéz beszélnem. A legnagyobb jóindulattal feltett „és mit írsz?” kérdéstől látványosan lefagyok, zavarba jövök, a válasz pedig inkább csak hebegés-habogás. Nehéz megragadnom, nehéz igazi választ adnom, ezért akaratlanul is másra terelem a szót.

De most nincs kifogás: itt van ez a blog. Itt az alkalom mesélni valamennyit az írásról. Szeretném úgy megfogni, hogy valóságos tevékenységnek tűnjön, ne valami misztikus dolognak, amikor a betűk csak úgy odaszökkennek a monitorra. Nincs ködös ihlet, nincs egy földöntúli hely, ahol az ötletek teremnek. Egy szöveg mögött munka van: persze nagyon élvezetes munka, mondhatni játék, ami egyszer olyan könnyen megy, mint a lélegzés, máskor kínkeserves.

Megpróbálok mesélni az írásról, regényről és még sok egyébről. Ideje kilépni a csigaházból.